Proprioceptív tréning

A propriocepció az ízületi helyzetérzést jelenti, fontos szerepe van az ízület stabilitásában és védelmében. A tréning egy új módszer a mozgásszervi gyógyterápiában, mely az ízületi helyzetérzést kihasználva az ideg-izom kontrollra és a funkcionális stabilitás helyreállítására törekszik. Ha a proprioceptorok aktivitása megfelelő szinten van, illetve a gyengült izmokat erősítjük, akkor csökkenthetjük a sérülés mértékét, vagy akár teljesen el is kerülhetjük. Feladat az erő, a rugalmasság, az egyensúly, a koordináció és a gyorsaság fejlesztése, általában egyensúlyi helyzetekben.

Céljai a sérülés megelőzés és a gyors felépülés/visszatérés a sportba.

Minden működő izomnak van egy ellentétes hatású „párja” amit antagonistának nevezünk. Ha az antagonista izom merev, és emiatt nem tud ellazulni, a „dolgozó” izomnak az ellenállások legyőzése mellett az antagonista ellenállásával is meg kell küzdenie. Ez a koordinált mozgás akadályozásán túl nagy energia pazarlással jár. Ezeket figyelembe véve az egyik leghatékonyabb nyújtási technika a gyógytornászok által a spasztikus betegeknél alkalmazott úgynevezett Proprioceptív Neuromuscularis Facilitacio, ismertebb nevén PNF.

A módszer a következő alapelveket veszi figyelembe :

• Az izom védekezik a nyújtás ellen, mert el akarja kerülni a sérülést, ezért ellen tart a nyújtóerőnek – a nyújtás hatékonysága így csökken
• Az izomtónus csökkenésével (azaz ha az izmot ellazítjuk) az ellenállás reflexe kevésbé működik
• Az antagonista ( azaz az ellentétes munkát végző) izom megfeszítésével az agonista (tehát az aktuálisan munkát végző) izom ellazul, így a nyújtással szembeni ellenállás tovább csökken.
• Aktív nyújtás után a receptorok tulajdonképpen teljesen kikapcsolnak, ezért az izom már nagy mértékű passzív nyújtást is elvisel fájdalom nélkül
• Ha az izmokat aktívan, tehát kismértékű terhelés alatt nyújtjuk rövid ideig, majd ellazítjuk, az ellenállás reflexe szinte teljesen kikapcsol, így ezután a passzív ( az izom ellazított állapotában végzett) nyújtás hatékonyabb és kevésbé sérülésveszélyes.

Ajánljuk az ortopéd sebészeti műtétek utáni rehabilitációban, a kinesztetikus és proprioceptív deficiteknél, az izomzati dysbalance- ok esetén, sportolóknak, a hétköznapokban is (idősebb korosztálynál az elesések okozta sérülések miatt, rossz erőnléti állapotban lévő betegek esetén) illetve gyermekeknél főleg a lúdtalp megelőzésében/kezelésében.